A hidegháborús kettéosztottság és a kétpólusú világ keserű múltjának egyik jelképe a „vasfüggöny”. A kifejezés először  Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédén hangzott el. A vasfüggöny az 1940-es évektől kezdve fokozatosan került kiépítésre, azzal a céllal, hogy a szovjet szférához tartozó országokat és azok lakosságát elhatárolhassa a Nyugattól. A két oldal elszakadt egymástól. Ugyan nem mondhatjuk, hogy a teljes szakaszon szó szerint, egységesen kiépített vasfüggöny húzódott, de mindenütt szigorú ellenőrzés és határvédelem volt jellemző. Ez a sáv – ami végighúzódott egész Európán, észak-dél irányban, a Baltikumtól egészen a Balkánig -, épp a szigorú ellenőrzések és elszigeteltség miatt, megőrzött valami olyat is, amit ma védeni érdemes. Az elzárt területek mindvégig háborítatlan természetes állapotukban maradhattak meg, így a különböző tájak jellegzetes növény- és állatvilágának nyújthattak védelmet. Nagyjából fél évszázaddal a vasfüggöny építésének kezdete és egy évtizeddel annak lerombolása után, e mementó az országok és népek együttműködésének és kapcsolatának új jelképévé válhat, immáron új színezetben, a természetvédelem által.

Az European Green Belt, vagyis az Európai Zöld Öv kezdeményezés 23 országot ölel át nagyjából 8500 km hosszan. Észak-Európától kezdődően Közép-Európa határain át, majd érintve az Adriai-tengert, a Fekete-tengert, egészen Törökországig húzódik. Szinte minden egyes biogeográfiai régióban maradtak meg ebben a sávban olyan élőhelyek, amelyek a biológiai sokféleség szempontjából rendkívül értékesek.

A program 2004-ben egy konferenciával indult el Sarródon, a Fertő-Hanság Nemzeti Park központjában. Közel ahhoz a területhez, ahol 1989-ben, a Páneurópai Piknik alkalmával először szakadt át a vasfüggöny. A terület kifejezetten jó példája a határon átnyúló természetvédelmi együttműködésnek, hisz a magyar és az osztrák oldalon (Nationalpark Neusiedler See - Seewinkel) működő nemzeti parkok munkatársai régóta szoros szakmai kapcsolat ápolnak egymással. A 2004-ben megrendezett és a Német Természetvédelmi Hivatal által is támogatott rendezvényen, a Zöld Öv mentén fekvő országok szakemberei valamint képviselői gyűltek össze azért, hogy meghatározzák a szükséges lépéseket és kidolgozzanak egy olyan munkaprogramot, amely a sikeressé teheti az Európai Zöld Öv jövőjét.

Az eredményes, átlátható tervezés és munka érdekében szükséges volt kiépíteni valamiféle szervezeti struktúrát. Ez alapján 3 fő részre osztották fel a területet. Ezek a következők:

Fennoskandinávia: Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia

Közép-Európa: Németország, Csehszlovákia, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Horvátország, Lengyelország

Balkán: Szerbia, Montenegro, Macedónia, Románia, Bulgária, Albánia, Koszovó, Görögország, Törökország

Mindegyik régiónak megvan a saját koordinátora, aki a hatékonyabb információáramlásért, hatékony működésért, projektek kivitelezéséért, valamint workshop-ok szervezéséért felelős. Minden ország illetékes minisztériumában kinevezésre kerül egy megbízott, mely a nemzeti aktivitások koordinációjáért felel. Ezek az úgynevezett nemzeti kapcsolattartó pontok (National Focal Points) kölcsönhatást biztosítanak a minisztérium belföldi munkája és a Zöld Öv tevékenysége között, valamit egy jó kommunikációs platformot képeznek. A nemzetközi kapcsolattartó pontok a régiókoordinátorral valamint a Zöld Öv titkárságával is egyeztetnek. A Zöld Öv titkárságának az IUCN Európai Regionális Iroda ad otthont Brüsszelben. A projekthez minden csoport csatlakozhat, mely valamilyen formában érintett. Ezek lehetnek nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetek vagy civilszervezetek, nemzeti vagy nemzetközi minisztériumok, vagy egyéb állami apparátusok, földbirtokosok és egyéb érdeklődők.

A program célja az élőhelyek és fajok megőrzése mellett, hogy egy olyan összefüggő és az élővilág számára átjárható területet hozzon létre, ahol lehetőség van a fajok vándorlására és a szabad génáramlásra is. Ez elengedhetetlen feltétele a biológiai sokféleség megőrzésének.

A korábban elszigetelt területek megnyílásával azonban sok helyen váltak az addig érintetlen természeti területek ember által bolygatottá. Az ipari, mezőgazdasági vagy turisztikai hasznosítás és a közlekedés immáron jelentős veszélyforrássá váltak ezeken a területeken is. A hosszan elterülő zöld sáv sok helyütt kezdett feldarabolódni, különálló részletekké válni. A kihívás tehát az, hogy e terület megőrizhető legyen úgy, hogy egyfajta biológiai folyosóként működhessen a különböző tájak közt. Természetesen az egyes szakaszok más és más jellemzőkkel bírnak, és az egyes országok és nemzetek is különbözőképp közelítenek a kérdéskörhöz.

A fennoskandináviai területeken - ahogy korábban említettük is -, nem egészen olyan határvédelem épült ki, mint Közép-Európában. A szó szoros értelmében vett vasfüggöny itt ugyan nem épült ki, de e hatalmas területeken szigorú katonai ellenőrzés volt jelen. Emellett jelentős helyszíne is volt ez a hidegháborús katonai tevékenységeknek. Katonai állomások, repterek, rakétabázisok és nukleáris kísérletek helyszínei voltak az északi régiók. Sok helyen ez jelentős szennyezéssel is járt. Ma egyre fontosabbá válik az államok határokon átnyúló együttműködése, közös természeti értékeik megóvása érdekében.

A fennoskandináviai szakasz ad otthont jelentős területeken az utolsó, eredeti állapotban megmaradt boreális erdőknek. Az, hogy nagy kiterjedésben megmaradhattak ezek az erdők, köszönhető annak is, hogy e területeken nem zajlott számottevő gazdasági tevékenység. Jelentős értéket képviselnek még a tajga élőhelyek, a nagy biodiverzitással rendelkező vizes élőhelyek, a parti zónák és kiemelkedő az erdeifenyő állomány is. Emellett olyan őshonos állatfajok élnek itt, mint a rénszarvas, a szürke farkas, rozsomák, gyűrűsfóka vagy a lazac; de megtalálható itt sok vándormadár és védett növényfaj is.

A legjelentősebb problémákkal a part menti területeken szembesülünk. Egyrészt gondot okoz a városok terjeszkedése és az egyre növekvő gazdasági tevékenység. Ezeken a part menti területeken folyamatosan növekszik a forgalom. Veszélyforrást jelenthet a hajózás, olajszállítás, olajfúrótornyok és a sorra épülő új kikötők is. E problémák a természetes élőhelyek visszahúzódásához, vagy teljes eltűnéséhez is vezethetnek. Másrészt fontos megjegyezni azt is, hogy a hidegháború óta az ipari fakitermelés is jelentős mértékben növekedett.

A természetvédelem érdekeit szem előtt tartva az 1990-es évektől kezdődően sorra megrendezésre kerülnek olyan konferenciák, melyeken a norvég, finn, orosz és más érintett országok képviselői közösen keresik a megoldásokat. Az Európai Zöld Öv kezdeményezés pedig egy újabb jelentős előrelépés az együttműködés eredményesebbé tételében.

A vasfüggöny egyik legszigorúbb és leginkább megosztó szakasza Közép-Európa határai mentén húzódott. Megszűnése óta az országok erőteljesen próbálkoznak együttműködni és próbálják bepótolni azokat a lemaradásokat, amelyeket az elszigeteltség okozott. A szakasz – a német belső határtól eltekintve -, az országok határai mentén halad. A két oldal közt jelentős gazdasági különbségek mutatkoznak. Ezek leküzdéséhez és a hatékony, határokon átnyúló közös természetvédelmi tevékenységhez, ma már jelentős anyagi hátteret biztosít az Európai Unió is.

A közép-európai szakasz többnyire intenzíven hasznosított kultúrtájon halad keresztül, mely sok helyen szétszakadozott. Megtalálhatók itt füves legelők, száraz gyepek, vizes élőhelyek és kiterjedt erdőségek is. Jelentős értéket képviselnek a folyók menti élőhelyek és az árterek is. Az egykori határsáv vörös listás növény- és állatfajok százainak mentsvárává vált. Nehéz lenne felsorolni az élőhelyeket és azokon előforduló állat és növényfajok mindegyikét, ezért csak néhányat említsünk meg közülük:

Balti-tenger – a homokpadok, parti öblök, dűnék, sziklák és szikes rétek, láprétek és sekély vízi élőhelyek ritka fajok otthonai, ilyenek például a barna delfin, réti sas és az ingola.

Az Elba folyó és a déli Altmark sík területe sok láppal, árokkal és ártéri erdőkkel, ahol darvak és lappantyúk hangja szól.

Steinach-völgy és a Linder-sík – a türingiai Schist-hegység lábainál a bUND és a két szövetségi tartomány, Türingia és Bajorország. Itt kezdték az első helyi természetvédelmi Zöld Öv projektet.

A Bajor-erdő, Sumava a környező erdőkkel “Európa Zöld Teteje”, benne tavacskákkal, dagadó lápokkal és ritka fajokkal, mint a hiúz, siketfajd és folyami gyöngykagyló. A nemzeti park alapelvét, a Természet erőinek támogatását kezdetben bírálták, de végül a vadállatok és növények paradicsomává tette ezt az erdőséget.

A Fertő/Neusiedler See, mint a legnyugatibb sztyepptó összefüggő nádasaival, ősi háziállatokkal legeltetett szikes pusztáival, nemzetközi jelentőségű madár élőhely és vonulási állomás.

A három országra kiterjedő Raab-Örseg-Goricko Natúrpark szlovén neve a Pannon-tengerben kialakult ősrégi dombokra utal. Itt még a két földreform ellenére is természetes folyóvizek között megmaradt a kis telkek, gyümölcsények, szőlők és külterjes legelők, kaszálórétek hagyományos mozaikja.

A Karavankák hosszú hegyvonulata folyóvizekben, forrásokban és szurdokokban gazdag. Illír bükkösök borítják a völgyeket, törpefenyők és vörösfenyők állnak följebb. Az alpesi legelők tele nárciszokkal, tárnicsokkal és orchideákkal – csak a legeltetés felhagyása jelent veszélyt számukra.

A Duna és oldalfolyói, a Morva, Mura és Dráva árterei több száz kilométeres vadona ártéri erdőkből, láprétekből, holtágakból és kiszáradt medrekből áll, ahol olyan ritka madarak élnek, mint a parti fecske és a csér.

A Rodope-hegység (Dél-kelet Európai Green Belt) elzártsága a hidegháború alatt az erdős hegyháton sok ritka álltnak (farkas, barnamedve, királysas) és bennszülött növényeknek az élőhelye.

A legnagyobb problémát a közép-európai területeken az intenzív mezőgazdasági tevékenység jelenti. Főként ott van veszélyben a zöld sáv élővilága, ahol teljes egészében mezőgazdasági művelés alatt álló területen halad keresztül. A mezőgazdaság mellett komoly gondot jelent még a turizmus is. A határ menti területeken üdülőövezetek, szállodák és szabadidős központok épülnek. Ezek eléréséhez és ellátásához pedig szükséges az infrastruktúra, úthálózat és közlekedés fejlesztése is. Ezek a fejlesztések sokszor figyelmen kívül hagyják a természetvédelem szempontjait és az élőhelyek fragmentációjához és degradációjához vezetnek. Nagy kihívás e problémák megoldása, hisz tulajdonképpen különböző érdekek és érdekcsoportok harcáról van itt szó. Ezeken túl, számos környezet- és természetvédelmi kérdést vetnek föl a folyókon egyre szaporodó, folyószabályozási és energiatermelési céllal épülő gátak is.

 Az első közép-európai lépések a Német Környezet- és Természetvédelmi Szövetségéhez (Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland – BUND) köthetők. Már 1989-ben tartottak konferenciát a témában, ami után létrejött a Németországi Zöld Öv. Ez Németországon belül próbálja, a határ menti területeket a természetvédelem számára biztosítani. A 2004-es Sarródi konferencia után az első közép-európai workshop-ot Mitwitz-ben rendezték meg. A környező országokból érkezett mintegy 40 résztvevővel zajló eseményen szó volt a Zöld Öv problémáiról, a lehetőségekről, a közös projektekről és a jövőről is. Fontos állomása volt ez az együttműködésnek, hisz a résztvevők közös programokat dolgoztak ki és számos olyan lépésben állapodtak meg, amelyek meghatározók a program jövőjét tekintve.

Dél-kelet Európában a vasfüggöny több országot és nem csupán két tömböt választott el egymástól. Az elmúlt évtizedben a Balkán térség határai többször jelentősen átrajzolódtak. A Balkán Zöld Öv különlegesnek tekinthető abban a tekintetben, hogy a térség folyamatosan változó geopolitikai viszonyai mellett is képes volt létrehozni az országok közti együttműködést.

A Balkán Zöld Öv rendkívül heterogén képet mutat.  Különösen fontos az egyes igencsak fajgazdag vizes élőhelyek összekapcsolása miatt. Természetvédelmi szempontból is különösen fontos a Duna szerepe. A Prespa-tó fontos pihenőhely a vonuló madarak számára, míg a Skutari-tó például a borzas gödénynek ad otthont. A Zöld Öv e szakaszán a legkülönfélébb tengerszint feletti magasságok előfordulnak, a Fekete-tenger és az Adriai-tenger 0 m tengerszintfeletti magasságától a Korab 2753 méteréig.

A térségre jellemző probléma, hogy a kezelési tervek középpontjában elsősorban a gazdasági előnyök állnak még ma is. Súlyos probléma az erőforrások nem fenntartható kiaknázása és felhasználása. A természetvédelem működése nem igazán hatékony, mivel egyrészt nincsenek meg a megfelelő jogszabályi keretek, nem készülnek szakszerű kezelési tervek, illetve az ezek végrehajtásához szükséges pénzügyi háttér is hiányzik. Gyakran hiányoznak a szükséges információk, valamint a döntéshozatalból kimaradnak a szakmai-civil szervezetek. A védett területek aránya viszonylag kicsi.

Az IUCN, a programhoz kapcsolódóan, 2004-ben nyitotta meg irodáját Belgrádban. A Dél-kelet európai Zöld Öv első találkozóját 2005-ben Novi Sad-ban rendezték meg. Ez az alkalom már lehetőséget teremtett arra, hogy a térség országaiból összegyűlt 44 résztvevő megvitassa a lehetőségeket és megfogalmazza azokat a közös elvárásokat, melyek a kitűzött célok eléréséhez szükségesek. Kijelölésre kerül 38 olyan, határokon átnyúló terület is, melyeket védetté kell nyilvánítani. E területekből 20 fekszik az Európai Zöld Öv zónájában.

Az Európai Zöld öv sok-sok kisebb gyöngyszemből áll. Rengeteg különböző élőhely alakult ki a határok mentén. Ezek azonban semmiképp sem elválaszthatók egymástól. Ezekre az értékes természeti területekre - mint összefüggő védendő élőhelyek -, kell gondolnunk. Biztosítanunk kell köztük a kapcsolatot és semmiképp sem szakíthatjuk el egymástól őket. Épp úgy nem tehetjük ezt meg, mint ahogy hajdan a hatalom önkényesen szétválasztotta Európát. A társadalom, a lakosság szoros kapcsolatban áll ezekkel a vidékekkel. A sokféleség részei a Zöld Övet végigkísérő helyi kultúrák, és a növény és állatvilág is. Egységében rejlik különlegessége és szépsége. Amit hajdan a határok elválasztottak, most a természet újra összeköti.

Források:

http://www.europeangreenbelt.org/indoor.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_Z%C3%B6ld_%C3%96v

http://www.bund-thueringen.de/fileadmin/bundgruppen/bcmslvthueringen/GBZentraleuropa_Faltblatt_hu.pdf