A Hanság egykor Magyarország legnagyobb egybefüggő lápvidéke volt, a régiek a Fertő "édesanyjaként" tiszteltek. Felszíne mintegy három-négy méterrel alacsonyabb, mint a környező vidékekkel érintkező peremvidéke. Ebben a hatalmas, lapos, lefolyástalan medencében évezredeken át a láp, a rekettyés, a kis tavakkal tarkított zsombékos rét, és úszó szigeteivel a mocsár volt az úr, a pákász, csíkász, a madarász, a rákász és a halász ember csak vendég. A terület neve, a "hany" is lápot jelöl eredetileg. A falvak jobbára a Hanságból pár méterrel kimagasodó halmokra – gorondokra – épültek. Ezek az egykori lápszigetek kis dombok formájában ma is felismerhetők a területen járva, és nevükkel továbbra is jelzik az egykori településeket.

Amint említettük, a Hanság lecsapolása alig ötven évvel ezelőtt fejeződött be, és ezzel megpecsételődött a sorsa. Ezt az életet a szó szoros értelmében a víz hordta a vállán. A tőzeges láp a lecsapolás után összeesett, kiszáradt, elporladt. Azonban egy-egy kisebb élőhelyen a felszín alatti morfológiai viszonyok megakadályozták a víz elszökését, és mindmáig megőrizték a hany valaha volt csodáját. Ezeket a területeket ma a nemzeti park őrzi és ápolja. A Déli-Hanságban ilyen a Kapuvártól északra, Osli mellett található Király-tó, a Csíkos égeres, és a Zsidó-rét. A Hansági főcsatornától északra elterülő Északi-Hanságban pedig a Jánossomorja, és Lébény közötti terület, illetve Lébénytől pár kilométerre lévő Tóköz vidéke, két szigorúan védett tavával, a Fehér- és a Barbacsi-tóval.

A déli hany Kapuvár körüli területeit égerlápok, rekettyések uralják. Kiemelkedő jelentőségű területe a Csíkos-égeres, amelynek "lábas" (támasztógyökeres) égerein telepekben szürke gémek laknak, és nem ritka a barnakánya és a fekete gólya fészkelése sem. A Király-tó felé indulva a Csíkos égeres után található a Király-tói égeres és a mellette húzódó rekettyés láprét. A vízlepte, sűrű aljnövényzetű, alig meglábalható erdőben mocsári és szálkás pajzsika él. Területén ( ami a Rábca töltéséről jól belátható ( haris, réti fülesbagoly, póling fészkel. Az egykor volt Király-tó a lecsapolások miatt ma már csak önmaga árnyéka, de mind több jel utal arra, hogy a folyamatos tőzegkitermelés miatt ismét megtalálja egykori ideáját, és életre kel. Már ma is madarak ezreit láthatjuk a tó körül, és ha lassan is, de növényvilága is regenerálódik.

A tó kapcsán nem lehet elmenni Hany Istók legendája mellett, akit innen fogtak ki a kapuvári halászok 1749-ben. A kifogott lény egy elveszett, és valamilyen módon a tó körüli vízi világban életben maradt és elvadult árva gyerek. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A gyermeket a kapuvári plébánia bejegyzése szerint 1749 március 17-én István névre keresztelték.
Kapuvártól délre, a Csáfordjánosfa melletti tőzikés Öregerdő az egykor a Hanságba torkolló folyókat kísérő ligeterdők kocsányos-tölgyeseinek egyik utolsó darabkája.

Az északi hany területe nagyobb, de kicsit jobban bolygatott, mint a déli részek. Területének nagy részét nedves kaszálók, láprétek, tocsogók idilli tájai alkoták – nyári hajnalban a párás reggel lenyűgöző élmény ezeken a nedves területeken. Az Úrhanyi-, Pintérhanyi- vagy Német-hanyi láp kőperjés, nyúlfarkfüves rétjeinek élővilágát a mocsárvilág elitje alkotja: jó néhány kosborfaj, kornis tárnics, illatos hagyma, buglyos szegfű, és hosszan sorolhatnánk még az itt élő védett növényeket. Az erdős részeken fekete gólya, gémek, esetleg kabasólyom fészkel. Az északi hany nyugati, Jánossomorjához közel eső részén pedig komoly túzokpopuláció él, nem beszélve a szigorúan védett parlagi viperáról.

A Lébénytől délnyugatra található Tóköz két híres tava – a Fehér-, és a Barbacsi-tó – szigorúan védett terület. A kis, egyenként mindössze kétszáz hektár körüli területek azonban rendkívül értékes élővilágot őriznek. Több száz fészkelő vízi madara között bölömbikák, törpe, vörös és szürke gémek, nádi énekesek találhatók. Vonuláskor vízi madarak ezrei lepik el a tavakat.

A Kisalföld egyik jellegzetes tája a Rábaköz. Délen és keleten a Rába határolja, nyugaton a Répce, északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól. Ha a Szigetköz a Duna ajándéka, akkor a Rábaközt a Rábának köszönhetjük. Ez a folyó építette a felszínt és adta meg az élet lehetőségét a jó termőfölddel és a dús füvű legelőkkel.

A térség jellegzetes vonása a mérsékelten száraz éghajlata. A csapadék 600-650 mm, de itt is vannak „alföldi” szárazságú esztendők. A terület azonban ennek ellenére a magasabb légnedvesség és a mindig bőséges talajvízkészlet miatt sohasem szenved olyan méretű aszálykárokat, mint a Nagyalföld. Jellegzetes a gyakori erőteljes északnyugati-nyugati irányú légmozgás.

A terület felszíni képződményei a medencéket közrefogó dombokon lösz, löszös homok, a medencében 0,5-5 m vastagságú iszapos agyag, homokos képződmények borítják a törmelékkúpot.

A Rábaköz növényvilága a hosszú idő óta civilizált, mezőgazdasági művelés alá vont területek jellegzetességeit mutatja. A vidéket természetes állapotában eredetileg erdőség borította, a hajdani mocsári és tölgyes erdőket azonban régen kiirtották.

A Kapuvári-sík Belső területein főleg keményfás ligeterdők álltak, puhafás állományokkal, fátlan mocsarakkal, kevés lápi társulással mozaikolva. Nyugati szélén fokozatos átmenettel megjelentek a "cseri talajok" szárazabb tölgyesei, északi szélén pedig a lápi vegetáció elemei. Mai képében dominál a szántóföldi művelés. A rétgazdálkodás megszűnt, a gyepek feltörése és beerdősítése ma is zajlik, de a meglévő állományok (pl. Osli, Bogyoszló térsége) még nagy értéket képviselnek. A sok kavicstó új, pionír élőhelyeket teremtett. Az inváziós terhelés közepes mértékű. Flórájában az alpokalji hatás jól érezhető. Figyelemreméltók az érintetlen mocsár és hínárnövényzet fajai is.

A Csornai-sík Viszonylag homogén potenciális vegetációjú kistáj, amely rokon a Kapuvári-síkkal. A Tóközben (Fehértó, Barbacs, Kóny) a Hanságra emlékeztető lápi tavak találhatók. Mai képében dominál a szántóföldi művelés. Kevés az erdő, ezek is jelentősen átalakultak, eljellegtelenedtek, sok a nemesnyáras és akácos. Flórájában a montán hatás már alig, főleg keményfás ligeterdőkben érezhető

A Rábaköz bővelkedik lápos, mocsaras területekben, a nádasok, bokorfüzesek, gazdag élővilágot rejtenek. A Rábca, illetve Keszeg–ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó valamint a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értékének tekinthető. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémában mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörösgém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken, olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík, és lápi póc halfajták.

Források:

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/np/fhnp.htm

http://www.novenyzetiterkep.hu/?q=magyar/node/397

http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1bak%C3%B6z